~EnC~ blogja

james bejegyzései

Karácsony másnapjának estéjén arra jutottam, kiírom magamból, mi volt az, ami az elmúlt pár napban foglalkoztatott.

24-én reggel kilenckor fölkeltem, rendbe szedtem magam és belemerültem az előkészületekbe. Kitakarítottam a szobámat, befejeztem a sütimet (créme brulée), aztán, ha már mégiscsak szünet van, megnéztem a Római vakációt. Imádom Audreyt, Gregory Peckkel együtt pedig nagyon aranyosak. Tetszett a film! És ha már ennyire belemerültem Hepburn kisasszony munkásságába, beraktam az Álom luxuskivitelbent is. Ez még inkább elnyerte a tetszésemet! New Yorkban játszódik, ami épp elég ok nálam arra, hogy beleszeressek egy filmbe, de ezen kívül a történet is  magával ragadó. Szerintem nem kell tovább ragoznom, aki látta, tudja, miért csodálatos.

Mit is kaptam karácsonyra, lássuk csak... Egy Starbucks-termoszt, amit én vettem meg magamnak, de megőrzésre anyának kellett adnom, Michael J. Fox életrajzi könyvét, és egy pár bőrkesztyűt. Nem akartam semmi nagyszabásút, ezek az ajándékok nekem vannak olyan fontosak, mint bármi más. Michael könyvét három éve szeretném megszerezni, anya fél Budapestet bejárta érte, de sikerrel járt, itt tarthatom a kezemben, és el is kezdtem olvasni. Minden nap szigorúan csak egy fejezet. Nem akarom, hogy vége legyen. Úgy érzem, ez az a könyv, ami megváltoztathatja az életről kialakított képemet. Ahogyan Mickey leírja, ő egy burokban élt, egészen addig, amíg fény nem derült a betegségére. Úgy gondolom, én is, sőt nagyon sokan ebben a világban burokban élünk, és hogyha az kipukkad, általában nagyon fáj. Nem mindig pukkad ki, de általános tény, hogy az életben vannak csalódások, nehézségek, problémák. Michael lehet a példa mindenki számára. Ő tényleg megjárta a poklot. Volt szegény, nincstelen, megélte karrierje kisebbfajta válságát, volt alkoholista... De mindenen tudott változtatni. Ő az én gyermekkori hősöm is valamilyen szinten. Elsős koromban az akkori két legjobb barátnőmmel az osztályból, mikor a napközit az udvaron töltöttük, folyton a Vissza a jövőbe egyes jeleneteit játszottuk el. Imádom a trilógiát, minden évben legalább egyszer megnézem, kívülről fújom. Ez nálam amolyan rituálé. Sokáig nem tudtam semmit Michaelről, de úgy három és fél évvel ezelőtt elkezdett érdekelni, mi lehet vele. Azóta mindig lesem a filmjeit a tévében, minden létező cikket elolvastam róla, láttam a róla készült dokumentumfilmeket, a vele készített interjúkat, reklámfilmjeit, mai tévés szerepléseit (Scrubs - Dokik, The Good Wife - A férjem védelmében), most pedig végre elolvashatom a könyvét. Imádnivaló egy ember lehet! Minden tiszteletem az övé.

Ma megnéztem egy másik filmet is, a címe Édentől keletre, James Deannel a főszerepben. 1955-ös film, szóval úgy sejtem, a mai fiatalok többsége nincs tisztában se a filmmel, se James Dean kilétével. Jamesről két évvel ezelőtt olvastam egy könyvet. Nagyon tetszett az élete, úgy tűnt, kissé különc, de zseni egy pasas lehetett. Tehát két éven át figyeltem a tévéújságot, hátha egyszer fölbukkan a három filmje közül az egyik címe, de nem jártam szerencsével. Bea nemrégiben kiírta nekem az összes filmjét DVD-re, amiért rettentő hálás vagyok neki! Így végre láthattam, pontosan mire is gondolnak az emberek, mikor Jamest fantasztikus tehetségként jellemzik. A film szerintem nagyon szép, tanulságos, aki nem vonakodik a régi filmművészettől, de még nem látta, annak azt ajánlom, pótolja be eme hiányosságát!

Nos igen, szünet van!
Filmnézés filmnézés hátán. Eddig a szünetben ezeken kívül kevés dolgot műveltem. Na jó, az igaz, hogy takarítottam, tiramisut csináltam, pakolgattam, bevásároltam, írtam, egyszóval elvoltam. Rájöttem, hogy tökéletesen megvagyok egyedül. De.
Úgy érzem, hogy ijesztően sokat vagyok egyedül. Én így jól érzem magam, de kezdem azt hinni, hogy nem is élek úgymond társasági életet. Mások ilyenkor a haverokkal lógnak, buliznak, vagy ilyesmi... Mindegy, majd elválik, mennyire vagyok flúgos. :D

Nemrégiben eszembe jutott Duncan a Blue-ból. Azaz tegnap a kisfenyőm díszítésekor kapcsolgattam a tévét, és a  VIVA leadta a Blue Sorry semms to be hardest word című dalát, amelyet Elton Johnnal adnak elő. Aztán gondoltam egyet, és rákerestem az interneten, mi újság vele.
Egy régebbi bejegyzésemből már az olvasóim tudhatják, hogy Dunc bejelentette, hogy biszexuális. Találtam is ezzel kapcsolatban egy másik cikket.

Duncan James elismerte biszexualitását és azt is, hogy mindkét nemmel volt szexuális kapcsolata. „Titokban éltem az életem. Egy idő után megkérdeztem magamtól: mi a f*szt csinálok?” – mesélte a 31 éves énekes. „Meleg vagyok? Egyenes dolog ez? Vagy biszexuális? Ezért féltem eddig beszélni erről. Most, a 30-as éveim elején tudom, hogy ki vagyok és büszke vagyok arra, aki vagyok. Nem akarok már tovább bújkálni. Ki akarok állni és azt mondani: volt kapcsolatom már férfival is és nővel is.” Duncan először 2001-ben került szexuális kapcsolatba egy férfival akkor, amikor a Blue együttesnek már három száma érte el a toplista csúcsát. Az egy gyermekes apuka azt is elárulta, hogy utána már sohasem kezdett pasikkal és boldog volt a lányokkal is. Azt is elárulta egykori férfipartneréről, hogy először barátok voltak, majd később közelebb kerültek egymáshoz, ám azelőtt ilyet még nem érzett senki mással. „Kifejezetten szerelmes voltam belé, és ez volt az első ilyen élményem. Sohasem hittem azt, hogy érezhetek ilyet egy pasi iránt. Szigorú katolikus neveltetésben részesültem.”

Ez nem dolgozat, szóval nem írok forrást.

A lényeg, hogy eszembe jutott a régi Blue-mániám. Patti már csak tudja. Tök oda és vissza voltam Duncanért. :) Most youtube-on találtam is egy dalt, amit ő énekel, szólóban. Attól eltekintve, hogy a szövege nyálas, a dal maga nekem bejön, és Duncan hangja nagyon szép.