~EnC~ blogja

2010. augusztus

Imádok itt élni. Nem itt születtem, de amióta az eszemet tudom, itt élek. A szüleim itt ismerkedtek meg, bár egyikük sem innen származik, én azonban már budapestinek érzem magam, és ez így van jól.
Sokak csak és kizárólag a rosszat látják ebben a városban, az is, aki itt él, és az is, aki nem. Azokkal a nem túl jó tulajdonságokkal lehet jellemezni, mint az összes többi nagyvárost, Párizstól kezdve New Yorkon át egészen Madridig. Kosz, szmog, beton és aszfalt váltakozása, néhol rossz utak, dugók és társai... De nem csak ez az, ami fellelhető.
Hogy én mit szeretek Magyarország fővárosában? Nos, hogy az egyik legszebb kerületben lakunk és a másik legszebb kerületbe járok iskolába (vagyis legalább a szebbik részébe), hogy iskolába menet minden egyes reggel végigmegyek a Duna-parton, hogy a ház előtt áll meg a hetes busz, amivel percek alatt bent vagyok Buda szívében, hogy ha kedvem szottyan, suli után egyedül beülök a KFC-be, vagy most már akár a Starbucksba...
Én csak és kizárólag nagyvárosi életre vagyok képes. Egyszerűen nem tudom magam elképzelni másutt. Kisebb koromban is így voltam ezzel, és a helyzet mit sem változott. Pár évvel ezelőtt mit meg nem adtam volna, hogy eljussak Münchenbe, és most, hogy már voltam ott, többször is, új célt tűztem ki magam elé: New Yorkot. És az tuti, hogy egyszer oda is el fogok jutni, remélhetőleg már nem is kell rá várnom sokat.
Nyár elején három hetet töltöttem egy németországi kisvárosban, és ott döbbentem rá igazából ezekre a dolgokra. Egyszerűen elképzelhetetlen a számomra, hogy két lépésenként belebotoljak egy ismerősbe az utcán és udvarias csevejt folytassak a családról vagy az iskoláról. Persze szeretek "hazamenni", Sátoraljaújhelyre, ott a nagy család meg minden ilyesmi, de évekig ott élni... Az nem az én világom.

Egy hetet töltöttem el Stuttgartban az unokatestvéreméknél. Rengeteg filmet megnéztünk, a többségét természetesen németül, de akadt egy-két magyar szinkronnal rendelkező alkotás is. :) Múlt szombaton Europa Parkban voltunk, ahol fölültem a két legdurvább hullámvasútra, büszke vagyok magamra. :D Az egyik a Silver Star, ami Európa legmagasabb és leggyorsabb hullámvasútja, a másik pedig a Blue Fire, ami nem tudom, miben leg-leg, de tény, hogy jó volt.

Blue Fire

Silver Star

Rengeteg szép dolgot kaptam, Pattitól is, akinek ezúton is köszönök MINDENT!

Az álomcipő, amelyet Evelyn harcolt ki nekem :)

Plakát - The Dark Knight - Pattitól :)

Evelynnel amolyan Michael J. Fox hetet tartottunk, melynek hatására elkezdtem nézni németül a Spin City (Kerge város) című sorozatát. Eddig három részt láttam, és nagyon tetszik, jó lenne, ha (újra) elkezdené adni magyar szinkronnal valamelyik adó!

Szerdán elugrunk Pécsre meglátogatni pár ismerőst. Szerintem jól hangzik, bár nálam fönnáll annak a veszélye, hogy nem lesz hol aludnom, de Kitti megígérte, hogy befogad. :D Ami azonban problémát okoz, az az, hogy szerdára van időpontom a fodrászhoz, így le kell mondanom, esetlegesen áttetetnem. Meglátjuk, mi lesz belőle.
Jövő héten megyek Németországba, egy hétre. Már csak azért is várom, mert Evelynnel és Ivóval régen találkoztam. Fogadni merek, hogy Ivó azalatt az idő alatt, amíg nem láttuk egymást, számtalan frappáns megjegyzést talált ki Philipp Lahmra, ahogyan azt már megszokhattam tőle. Evelynnel meg kibeszélhetjük végre a szokásos dolgainkat. Még májusban próbált rábeszélni a Vampire Diariesre, de akkor nem érdekelt túlzottan, most viszont mindjárt befejezem az első évadot, két rész van hátra belőle, amit jövő hétfő délelőttig be kell pótolnom, szerintem menni fog.
Emma Watson levágatta a haját!!!
Tudom, hogy ez sokak számára nem tragédia, és végül is tényleg nem az, de mégis... A Harry Potterből ő a kedvenc női karakterem, és mindig is irigyeltem a színésznőt azért, ahogyan kinéz... Nem a világ legszebb nője, de szerintem szép, így viszont egy világ omlott össze bennem. Véleményem szerint a rövid haj nem illik a stílusához, ettől sokkalta fiúsabban néz ki.
Napokon belül megkezdődik a DFB-Pokal és a Bundesliga is, előtte azonban Németország játszik válogatott mérkőzést Dániában 11-én, azaz szerdán. Persze nem leszek itthon, de van egy olyan sejtésem, hogy magyar adó nem fogja közvetíteni a meccset, és mivel a német adóimat már elvették, ugrottak az eshetőségeim. Nem fognak nagyágyúk játszani, hiszen a legtöbb játékos már a klubszezonra készül, és kijátszották magukat a világbajnokságon. Jogi sem szándékozott sok vizet zavarni azzal, hogy alig hívott meg VB-n szereplő játékosokat. Ez mindenképpen pozitívum.
Mivel elhagytam a bérletemet és a diákigazolványomat, kétszer is be kellett mennem az iskolába. Szörnyű érzés volt, de komolyan. Rekordot akartam dönteni azzal, hogy csak a tankönyvosztásra megyek el, de hát az élet és a hülyeségem közbeszólt. Második alkalommal már Leilával mentem, aztán pedig elnéztünk a Westendbe is, mert meg akartam nézni a Starbucks árait. Őszintén szólva sokkal rosszabbra számítottam. Fölkészültem a legbrutálisabb árakra, és szerencsére kellemes csalódás ért. Persze nem azt mondom, hogy ez a legolcsóbb hely Magyarországon, de azt hiszem, néha bele fog férni a keretbe, hogy vegyek onnan valami finomat. :) Egyébként az időt a Westend tetőteraszán ütöttük el, nagyrészt dumálással. Mellesleg megjegyzem, utálom a Westendet, és mindig eltévedek benne, nagyon ritkán járok oda. Egyébként még aznap délután anyával is elmentünk vásárolni, és végül a Savoya Parkban és az Auchanban kötöttünk ki, ahol is vettünk avataros füzetborítót! Az Auchanba egyébként vissza is kell mennem, szerintem holnap tervbe veszem, úgyis vásárolni kell Pécsre ezt-azt. :D

Arra ébredtem. Szeretem a vihart. Ma szinte az egész nap borongós volt az idő, kivéve azt a pár percet, amíg a hatalmas dörgések és villámlások után előbújt a nap. De persze amilyen hamar érkezett, olyan gyorsan tűnt is el. Hála a jó égnek!
Remélem, ezen a nyáron nem lesz több kánikula. Apa fölhozta nekem a pincéből a légkondicionáló készüléket, ami tényleg hűsít, és még mindig itt van, vészhelyzetre várva. Szerencsére azonban már egy jó ideje nem éreztem szükségét annak, hogy bekapcsoljam.

Múlt hétvégén itthon volt a Forma 1, azelőtti hétvégén pedig Németországban. Mind a két alkalommal volt ok dühöngeni, ez igaz. Például ott volt Hockenheim és a Ferrari esete. És nem, nem vagyok elvakult Felipe Massa-szurkoló! Reálisan nézem a tényeket. Tudom, hogy Fernando Alonso esélyesebb volt a VB-címre, mint Felipe Massa, és azzal is tisztában vagyok, hogy illendő ilyenkor csapatként működni, magam is ezt vallom. Azt viszont nem szeretem, hogy a verseny előtt a Ferrari közli, hogy a pilótáik egyenlő esélyekkel indulnak, majd a pályán, miután Felipe mérnöke bíztatja Felipét, hogy hajrá, mert minden esélye megvan a győzelemre, akkor jön egy üzenet Stefano Domenicalitól, hogy Alonso gyorsabb nála (ami nem volt igaz, khm). Felipe világa nyilvánvalóan ott tört össze. Ő is minden bizonnyal tudja, milyen csapatban dolgozni, profi pilótáról van szó, ha már egyszer bekerült a Forma 1-be, de őt is meg lehet érteni, teljességgel. Aznap volt 1 éve, hogy elszenvedte a szerencsére nem halálos végkimenetelű balesetét, és természetes, hogy győzni akart. Ő volt rá a legesélyesebb a rajt után, egészen az utolsó körökig, ezt mindenki tudja. Úgyhogy szerintem senki se várja el tőle, hogy jópofát vágjon az egészhez. Kíváncsi lennék, hányan ugráltak volna örömükben azon a dobogón, Felipe helyében.