Igen, tudom, borzasztóan elhanyagoltam a nem túl nagy olvasótáboromat, de megpróbálom ezentúl másképp alakítani a dolgaimat. Elvégre nekem is szükségem van arra, hogy egy kicsit panaszkodhassak és kiírjam magamból az aktuális gondjaimat... Még akkor is, ha tudom, hogy ezek a legjobb barátnőmön kívül mindenkit hidegen hagynak.
Nos, akkor tegyünk is egy próbát!
Másfél hónap múlva le kell adnom a jelentkezésemet az érettségire, és a továbbtanulási papírokat is ki kell töltenem. Hogy milyen szakra szeretnék járni? Ó, azt én is szeretném tudni, de még mennyire! Részt vettem egy három alkalmas pályaorientáción, és kitöltöttem két többoldalas tesztet is. Azt hiszem, körvonalazódnak az elképzelések, de ma még nem kívánkozom ezzel foglalkozni, elvégre karácsony van, és még nem fejeztem be a Gossip Girl maratonomat... Félreértés ne essék, nem akarom elodázni a problémákat, csak tudom, hogy most erre van szükségem.
A divatrovatom szeretném folytatni. Az elmúlt egy évben stílusváltáson mentem keresztül, és ezt észre is vették a környezetemben élők, sőt pozitív visszajelzéseket is kaptam tőlük, amiért hálás is vagyok. Szóval a közeljövőben még várható hasonló bejegyzés.
Lassan több mint egy hete nincs normális hangom. Oké, az igaz, hogy már igencsak javul a múlt hétfői-keddi-szerdai állapothoz képest, de még mindig nem tökéletes. Keményen elkapott a torokgyulladás, ráment a hangszálamra is, így kénytelen voltam lemondani az éneklésről. Szörnyű volt! Ami azt illeti, még most sem énekelek, de lehet, hogy lassan kipróbálom, hogyan is funkcionál ennyi idő elteltével a hangszálam.
Remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek! Nálunk semmi különleges nem történt ezalatt a pár nap alatt. Szenteste napján megnéztem a Reszkessetek betörők első részét, és meg kell mondjam, nagyon jól esett. Nem láttam olyan hűdesokszor, mint a legtöbb ember, nem tudom belőle kívülről a szövegeket, így legalább még mindig megvan a varázsa a filmnek. Este/éjjel a Micsoda nő (Pretty Woman) volt nálam terítéken, mivel még sosem volt szerencsém ahhoz a filmhez. Egyszer elment, de nem valami nagy szám. Richard Gere pedig nem is olyan dögös, mint ahogyan azt az ismerőseim előadták! Ezerszer Pierce Brosnan vagy George Clooney... Főleg ha figyelembe vesszük, hogy néz ki most ez a Mr. Gere.
Az jutott ma az eszembe, hogy mi lenne, ha amikor kedvem szottyan, megörökíteném az aznap általam összeállított öltözékemet és föltenném a blogomra. Szerintem hasznos, főleg a magam részéről, mert így talán jobban átlátom a ruhatáramat, és ha később visszanézem, eszembe jut egy-két újabb kombináció. Szóval, kedves Olvasók, itt az első eresztés!
A címet egy amerikai romantikus filmtől kölcsönöztem, amelyben Ginnifer Goodwin és Kate Hudson szerepel. Aki ismer engem, az nagyon jól tudja, hogy filmre úgy ülök be egy moziban, hogy ha legalább egy általam rettentően kedvelt színész szerepel benne. Ez kivétel volt. Tényleg nem több egy átlagos szerelmes alkotásnál, amire a pasik vonakodnak beülni. Szégyellem is magam amiatt, hogy rengeteg vígjátékot megnézek, pedig lassan már igazán elkezdhetném unni őket... Francba, miért nem megy? Nem is értem... Ez a film nem volt olyan különleges, egyedi, nem hozott filmművészeti újításokat, nincs tele Oscar-díjas színészekkel a szereplőgárda, mégis közel áll a szívemhez. Abszolút tudtam azonosulni a főszereplővel, és imádom ezt az érzést, miközben megnézek egy filmet. Olyankor az sem számít, ha nem egy milliárdokat hozó filmet nézek, a lényeg, hogy úgy jöjjek ki a moziból, hogy nem untam végig azt a másfél-két órát.
A film főszereplője, Rachel (Ginnifer Goodwin) egy jogot végzett lány, aki a főiskolán beleszeret egy igazán helyes fiúba (Colin Egglesfield). Rachel nem találja magát szépnek, és nem is gondol bele abba, mi van akkor, ha ez a jóképű srác is viszonozza az érzéseit. Egyik este aztán úgy alakul, hogy a fiú megismerkedik Rachel barátnőjével, a rámenős Darcyval (Kate Hudson). Rachel úgy dönt, magukra hagyja őket, és talán ez volt élete legrosszabb döntése; a férfi, Dex ugyanis hat évvel később arra készül, hogy elvegye feleségül Darcyt. Több poént ígérem, nem lövök le. Tetszik az a kérdéskör, amit a történet feszeget. Nem késő hat év után bevallani a másiknak, hogy szereted, mikor az az esküvőjére készül? Mennyire rossz döntés viszonyt kezdeni a legjobb barátnőd vőlegényével? Egyáltalán kibír ilyesmit egy igaz barátság? Miért van az, hogy olykor jelentéktelennek tűnő döntések akár örökre megváltoztathatják az életünket? Miért nem látjuk a fától az erdőt?
Rég írtam, mert nem nagyon tudtam miről. Vagyis témám mindig van, ennek ellenére valamiért nem tudtam volna megfogalmazni a mondandómat úgy, ahogy szerettem volna. Szóval inkább hagytam, amíg végre úgy érzem, sikerülhet.
Van pár újdonság az életemben. Például az, hogy lecseréltem a szemüvegemet kontaktlencsére! Sosem voltunk jó barátok a lencsével, de eldöntöttem, hogy ezen változtatni fogok, és sikerült. Ezzel egy újabb félelmemet győztem le... Tudom, rettentő bénán hangzik, de így van. Egyszerűen mindig is utáltam a gondolatot, hogy a szememben turkáljak, januárban azonban elgondolkoztam rajta, hogy igazából ez butaság... Bár tegyük hozzá, hogy a szemvizsgálatra remegő kézzel mentem, és miután megkaptam a napi lencsét, két napon keresztül azon stresszeltem, hogyan fogom én este kivenni. De mind a két alkalommal sikerült, és most már meg se kottyan a művelet. Szóval éljen!
Európa legmagasabb hullámvasútja: pipa.
Kontaktlencse: pipa. :)
Kiválasztottam a DSD-témámat, amelyet elő fogok adni az éles vizsgán, és nagyon tetszik. Hozzám közel áll, mivel a focival kapcsolatos, ráadásul olyan kérdést feszeget, ami a németek mindennapjait képezi: az integráció. Benne van a kihagyhatatlan Mesut Özil, Sami Khedira páros, de Jerome Boatenget is fölhoztam példának. Igazából rengeteg futballistát megemlíthettem volna, olyanokat is, akik bár Németországban élnek és német klubcsapatnál játszanak, a török válogatottat erősítik: mint Nuri Sahin vagy Hamit Altintop (és ikertesója, Halil). Azonban így is alig fértem bele az öt perces limitbe... Túl érdekes a téma!!! :D
Jövő héten kisérettségizem történelemből, aztán lesz egy írásbeli vizsga közgázból, meg egy német szintfelmérő... Mert nincs elég bajunk! :D
Az osztálykirándulásra jövő hét végén kerül sor, és megmondom őszintén, kissé tartok tőle... Meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok, de azért remélem, jobban fogom magam érezni, mint tavaly (de azért a tavalyi sem volt vészes, kivétel ezalól a CL fináléja, ahol a Bayern vereséget szenvedett az Intertől...).
Azt hiszem, most egyelőre ennyi elég lesz. :)
Mostanság New York mellett Párizs is fölkeltette az érdeklődésemet... :)
Véleményem szerint ő tipikusan az a srác, akit névről sokan nem tudnak beazonosítani. Pedig biztosan láttuk már valahol. Nagyon ismerősen cseng a neve...
Ő James Franco, vagy ahogy én szoktam nevezni magamban, James Dean reinkarnációja. Nem csoda, hogy ő kapta meg James Dean szerepét egy a legendáról szóló tévéfilmben - amiért csak úgy mellesleg Mr. Franco Golden Globe-ot kapott. Néhány képen kísérteties a hasonlóság köztük, de ha ettől elvonatkoztatunk, akkor is számtalan érdekesség lengi körül Jamest.
Bevallom férfiasan, magam sem láttam sok filmjét. Az egyik a Robert De Niróval való közös munkájának gyümölcse, Az igazság órája (City By The Sea) a kétezres évek elejéről, ami valljuk be, nem egy sikersztori, mondhatni bukás. Nekem tetszett. A másik kettő mostanában készült, és mellékszereplő bennük: a Párterápia (Date Night) és az Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love). Előbbiben Amerika kedvenc komikusai, Steve Carrell és Tina Fey, utóbbiban Julia Roberts és Javier Bardem állták el előle a reflektorfényt. Ezeken kívül a Pókemberben is láthattuk (és talán a legtöbben onnan ismerik - kivéve én, haha), idén pedig nagyon sok köze is van az Oscar díjátadóhoz. Az még hagyján, hogy Anne Hathawayjel a házigazdái lesznek a neves eseménynek, de Jamest a 127 órában nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplő kategóriában jelölték is! Persze nehéz lesz legyőzni a Golden Globe-on sikert arató Colin Firth-öt, tekintettel arra, hogy a brit színész idősebb nála, és már tavaly óta érik neki a szobrocska.
Rengeteg olyan pletyka terjeng róla, hogy esetleg meleg - ami, ha hihetek néhány számomra hitelesnek számító forrásnak, nem igaz, egy nővel él párkapcsolatban viszonylag hosszú ideje. James néha rá is játszik a hasonló felvetésekre (arra a kérdésre, hogy miért vállal meleg szerepeket, több okot is fölsorolt, majd a végén odacsapta, hogy: "Bár talán lehet, hogy mégis csak meleg vagyok...”), és ettől talán még izgalmasabb a személyisége. Az mindenesetre tény, hogy a mosolya egyszeri és utánozhatatlan. Ja és dögös. Naná hogy az.
Fárasztó, de csodás hét áll mögöttem. Nem történtek nagyszabású dolgok, mégis élveztem, majdnem minden egyes percét.
Hétfőntáncolni voltam, mint minden hétfőn és szerdán, és köztudott, hogy a tánc engem feldob. Szeretem a modernet, meg néhány klasszikusabb táncot is, kivéve a rockyt, mert egyáltalán nem kellemes dolog húsz perc alatt hatszor végigtáncolni egy három perces számot. Hétfőn ez sem zavart. Kedden részt vettünk két osztálytársammal egy környezetvédelmi sétán, mely a Lánchídtól, a Clark Ádám tértől indult. Mikor már besötétedett, eljött az idő, hogy átsétáljunk a hídon - az eredeti terv szerint az úttesten, de az áradó Dunának köszönhetően maradtunk a gyalogosoknak fenntartott járdán. Előtte a Libriben is voltam, hogy átvegyem a könyvrendelésemet. Elizabeth Gilbert: Eat Pray Love. Tegnap fejeztem be az olvasását, és az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc könyvem (a fenébe is, a Jane Eyre-t lehetetlen letaszítani a trónról!), de aranyos. Ajánlom a romantikus lelkeknek! Szerdán nem mentem táncra. Úgy terveztem, intenzíven belevetem magam a matematika és a történelem rejtelmeibe, ami nem jött össze. Mégis hogy képzeltem? Előtte való nap vettem meg egy könyvet, amire már hónapok óta vágytam, erre leülök történelmet tanulni és matekot gyakorolni? Kizárt. A felkészülésem harminc percesre sikeredett, a többi időt pedig a könyvemmel töltöttem. Csütörtök, magyar fakultáció. Rettentő fáradt voltam, de be kellett iktatnom egy kis gépezést. Észrevettem, hogy az iskolában egyre több mindent zajlik interneten keresztül. Ha nem lenne számítógépem, nem lennének ilyen jók a jegyeim. És ez nem vicc! Pénteken megkaptuk a bizonyítványokat. Még a testnevelés hármas miatt sem keseredtem el. A tanárokkal való idilli kapcsolatom megbomlani látszik, legalábbis kettővel. Nem lep meg, és nem is bosszankodom rajta. Ez van. Iskola után hazajöttem, muffint sütöttem, és rohantam a pályaudvarra, hogy elhozzam a barátnőmet, aki Szegedről jött föl az Educatio kiállításra. Újfent átsétáltam a Lánchídon, immáron vele, és a másik irányba. Szombaton moziba mentünk; Szerelem és más drogok. Említettem már, hogy imádom Jake Gyllenhaalt? Az még hagyján, hogy dögös, de tényleg jó színész. A film elég szomorú, tekintettel a főhősnő betegségére. Kevesebb önmarcangoló filmet kéne néznem és könyvet kéne olvasnom, mert érzem, hogy a lelkem lassan már nem bírja el mások szenvedését. A francba is, mióta lettem ennyire érzelmes? Aztán természetesen nem bírtuk ki, Dórival megittunk a Starbucksban egy közepes forró csokit. Vagy nagyon régen ittam a Starbucksban forró csokit, vagy változott a recept, egyszerűen isteni volt! Ezek után a Stadionokhoz mentünk és besétáltunk az Educatio kiállításra. Nagyon rég láttam ennyi helyes fiút egy helyen. Egyébként rengeteg, megszámlálhatatlan mennyiségű felsőoktatási és nyelvtanulási szórólappal gazdagodtam, csak legyen türelmem átböngészni őket. Annyira örvendek, hogy még van egy évem! Este elkezdtem nézni az Eat Pray Love filmet, amit már olyan rég meg akartam tenni. Csak ma, vasárnap fejeztem be. Nem tetszett, hogy megváltoztattak egy pár dolgot, amit én fontosnak találok, de tetszett, hogy néhány "lényegtelen" szereplőt kihagytak, amivel pörgősebbé tették a filmet. Én mégsem éreztem azt, hogy a film annyira átadta volna a három ország jellemző szavát a filmben, vagyishogy Olaszország: Eat, India: Pray, Indonézia: Love. Az is lehet, csak azért érzek így, mert a könyvben annyira részletes minden. Már sosem fogom megtudni.
Azt hiszem, nem. Minden ugyanolyan, mint 2010-ben, azt az egyet kivéve, hogy most a barátaimmal töltöttem a szilvesztert, de még jól is éreztem magam! Az elmúlt években mindig otthon maradtam, nem volt kedvem ünnepelni, de megfogadtam, hogy ez a szilveszter másképp alakul majd. Így is lett.
Sajnos az új év rossz híreket hozott Kolozsvárról, a nagypapámról. Nagyon beteg szegény, több kórral is küszködik. Innen tehetetlenek vagyunk, szóval csak a legjobbakat tudjuk remélni. Édesanyám hétvégén Kolozsvárra utazott, meglátogatta őt. Hm.
Az első hét az iskolában nehéz volt, főleg a koránkelés miatt. Minden egyes nap egyre nehezebben keltem, éreztem, ahogy a szervezetem már-már kínzásnak érzi a fél hétkor való felkelést. Tudom, én legalább jobb helyzetben vagyunk a bejárósokhoz képest, de akkor is, nagyon nehéz.
Leszedtem a karácsonyi díszítést. Gyűlölöm a januárt. Ez az éles váltás a csillogás és a szürkeség között... Nehéz földolgoznom. De van ok örömre, február első hétvégéjét két nappal megtoldották nálunk! És barátnőm, Patti február végén jön Budapestre, szóval kiveszek pár napot az iskolából, hogy együtt lóghassunk. Már megvan a programterv a fejemben, alig várom!
Karácsony másnapjának estéjén arra jutottam, kiírom magamból, mi volt az, ami az elmúlt pár napban foglalkoztatott.
24-én reggel kilenckor fölkeltem, rendbe szedtem magam és belemerültem az előkészületekbe. Kitakarítottam a szobámat, befejeztem a sütimet (créme brulée), aztán, ha már mégiscsak szünet van, megnéztem a Római vakációt. Imádom Audreyt, Gregory Peckkel együtt pedig nagyon aranyosak. Tetszett a film! És ha már ennyire belemerültem Hepburn kisasszony munkásságába, beraktam az Álom luxuskivitelbent is. Ez még inkább elnyerte a tetszésemet! New Yorkban játszódik, ami épp elég ok nálam arra, hogy beleszeressek egy filmbe, de ezen kívül a történet is magával ragadó. Szerintem nem kell tovább ragoznom, aki látta, tudja, miért csodálatos.
Mit is kaptam karácsonyra, lássuk csak... Egy Starbucks-termoszt, amit én vettem meg magamnak, de megőrzésre anyának kellett adnom, Michael J. Fox életrajzi könyvét, és egy pár bőrkesztyűt. Nem akartam semmi nagyszabásút, ezek az ajándékok nekem vannak olyan fontosak, mint bármi más. Michael könyvét három éve szeretném megszerezni, anya fél Budapestet bejárta érte, de sikerrel járt, itt tarthatom a kezemben, és el is kezdtem olvasni. Minden nap szigorúan csak egy fejezet. Nem akarom, hogy vége legyen. Úgy érzem, ez az a könyv, ami megváltoztathatja az életről kialakított képemet. Ahogyan Mickey leírja, ő egy burokban élt, egészen addig, amíg fény nem derült a betegségére. Úgy gondolom, én is, sőt nagyon sokan ebben a világban burokban élünk, és hogyha az kipukkad, általában nagyon fáj. Nem mindig pukkad ki, de általános tény, hogy az életben vannak csalódások, nehézségek, problémák. Michael lehet a példa mindenki számára. Ő tényleg megjárta a poklot. Volt szegény, nincstelen, megélte karrierje kisebbfajta válságát, volt alkoholista... De mindenen tudott változtatni. Ő az én gyermekkori hősöm is valamilyen szinten. Elsős koromban az akkori két legjobb barátnőmmel az osztályból, mikor a napközit az udvaron töltöttük, folyton a Vissza a jövőbe egyes jeleneteit játszottuk el. Imádom a trilógiát, minden évben legalább egyszer megnézem, kívülről fújom. Ez nálam amolyan rituálé. Sokáig nem tudtam semmit Michaelről, de úgy három és fél évvel ezelőtt elkezdett érdekelni, mi lehet vele. Azóta mindig lesem a filmjeit a tévében, minden létező cikket elolvastam róla, láttam a róla készült dokumentumfilmeket, a vele készített interjúkat, reklámfilmjeit, mai tévés szerepléseit (Scrubs - Dokik, The Good Wife - A férjem védelmében), most pedig végre elolvashatom a könyvét. Imádnivaló egy ember lehet! Minden tiszteletem az övé.
Ma megnéztem egy másik filmet is, a címe Édentől keletre, James Deannel a főszerepben. 1955-ös film, szóval úgy sejtem, a mai fiatalok többsége nincs tisztában se a filmmel, se James Dean kilétével. Jamesről két évvel ezelőtt olvastam egy könyvet. Nagyon tetszett az élete, úgy tűnt, kissé különc, de zseni egy pasas lehetett. Tehát két éven át figyeltem a tévéújságot, hátha egyszer fölbukkan a három filmje közül az egyik címe, de nem jártam szerencsével. Bea nemrégiben kiírta nekem az összes filmjét DVD-re, amiért rettentő hálás vagyok neki! Így végre láthattam, pontosan mire is gondolnak az emberek, mikor Jamest fantasztikus tehetségként jellemzik. A film szerintem nagyon szép, tanulságos, aki nem vonakodik a régi filmművészettől, de még nem látta, annak azt ajánlom, pótolja be eme hiányosságát!
Először is, bár tudom, hogy azok közül, akikkel a mai napot töltöttem, senki sem olvassa a blogomat, mégis szeretném megköszönni nekik, hogy a tegnapi idegességem mondhatni tovaszállt, mintha sosem létezett volna.
Miért voltam tegnap ideges? Nem tudom megmagyarázni. Talán annyira kellett már nekem ez a szünet, hogy türelmetlenné váltam, aminek a hétfő hét óra nem igazán tett jót. Mindenesetre a mai osztálykarácsony szerény véleményem szerint a vártnál sokkal de sokkal jobban sikerült, talán ez volt a legjobb, amit ezzel az osztállyal eddig eltöltöttünk. Nagyon szépek az ajándékok!
Az én hangulatom immáron teljessé vált. Vége az iskolának (de azt nem mondom, hogy egy betűt se kell tanulnom a szünetben, sőőőőőőt...), hideg van, némi hómaradék, kiskarácsonyfa az ablakban, szaloncukrok, csokoládémérgezés... :) Nagyon tetszik ez az időszak, bár sose lenne vége! Persze tudom, így a varázsa még inkább maradandóbb és megkapóbb, hiszen jóból is megárt a sok... Ennek ellenére tarthatna tovább. Ha más nem is, legalább a szünet! Na jól van, nem elégedetlenkedek...
Vastag Csaba nyerte meg az X-Faktort, ami számomra hihetetlen, pozitív értelemben. Egész hétvégén biztosra vettem Nikolas győzelmét, úgy éreztem, mostanság népszerűbb, mint Csabika, ráadásul utóbbi betegséggel is küszködött... Aki azt mondja, hogy ez a fiú nem érdemelte meg a győzelmet, az nem tudom, mire alapoz. Arra, hogy Csaba jóképű? Dögös? Esetleg jól énekel? Jó előadó? Hát igen, egyikről sem tehet. :D Úgy gondolom, hogy itt az a lényeg, hogy a műsor után is helyt tudjanak állni, ami Nikolasnak valószínűleg menni fog, hiszen ő már félprofiként érkezett a műsorba, és profiként távozott... (Megjegyzem, az ő stílusa nekem abszolút nem jön be.) Egyébként meg facebook-szempontból örülök, hogy vége a hercehurcának, mert bár még érzem az utóhatást, már nem írkálnak ki mindenfélét az emberkék az X-Faktorról. Halleluja!
Nos igen, még élek. Idén megvolt az első lógásom, csütörtökön. Még kétszer megtehetem az évben. :) Tegnap édesanyámmal kilátogattunk a Vörösmarty térre, kaptam egy szép fülbevalót meg egy karkötőt. Nagyon hangulatos a karácsonyi vásár, egyedül a forralt bor egyesek szerint illatát, szerintem szagát nehezményeztem. Ízlések és pofonok!
Ma megírtam az MCC harmadik tesztjét. Most csak annyi a kérésem, hogy 75 százalék fölött teljesítsek, és akkor nem kell megírnom a negyediket, jöhet egy kis szünet! Nagyon nem bánnám... Kissé el vagyok havazva mostanság, de igyekszem behozni a tornyosuló lemaradásokat. OKTV-n is voltam, így most még egy kis időm fölszabadult. A fogalmazásomat továbbküldték, de nem hiszem, hogy bekerülök a második fordulóba. Már készül az új iskolaújság első száma, a tartalom már megvan, csak a külsőségek megalkotása és a nyomda van hátra.
*SPOILERVESZÉLY!*
Megnéztem a Harry Potter és a Halál Ereklyéi első részét a moziban, Beával. Nagyon tetszett. Amiatt azért kissé szomorú vagyok, hogy Remus Lupin (könyvbeli szerelmem) szinte teljes mértékben háttérbe szorul - Tonksszal még azt sem tudják elmesélni a többieknek, hogy gyermeket várnak, nemhogymég vita is kialakuljon Remus és Harry között... Ronald Weasley irtó aranyos, Perselus Piton ugyancsak zseniális, Draco jelleme már alakulgat, Hermione okos... Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a Harry Pottert!
*SPOILERVESZÉLY VÉGE*
X-Faktor Ki vagyok akadva azon, hogy kiesett a Non stop, Wolf Kati és Szabó Mariann. A Non stop szeirntem minimum a legjobb ötre volt érdemes, Kati személyisége pedig szerintem nagyon aranyos és szimpatikus, a hangja se semmi, Mariann pedig oltárira tud zúzni. Oké, nem titok, hogy Nagy Feró csapatának szurkoltam és szurkolok még most is... És tudom, hogy sokan csak a cicafiút látják Vastag Csabában, de észre kéne venni, hogy mennyire jó jelenség a színpadon és mekkora hangja van. Lehet, hogy nem egy Pavarotti, de valami olyasféle kisugárzása van, ami tagadhatatlanul lenyűgöző. A tegnapi Demjén-párbajdallal pedig aztán végképp bebizonyította, hogy ő is a legnagyobb esélyese ennek a versenynek. Nikolas. Ő az én nagy dilemmám. Eleinte elment nálam a srác. Mikor "befutott" a műsorban a Hallelujával, én is elismertem, hogy jó a hangja, kellemes, különleges, ilyesmi, de mára számomra olyan egysíkúvá vált, hogy az összes produkcióját unom... Biztosan az is közrejátszik, hogy az a stílus, amelyet ő képvisel, az nem az én világom, de a hangszíne nekem most már abszolút nem jön be, és nem érzem azt, hogy bármi újat is tudna mutatni. A tegnapi Cserhátival sem érte el nálam azt a hatást, mint amiről a legtöbb zsűritag beszélt (kivéve Nagy Ferót). Bereczki Zoli föllépésének pedig oltárira örvendek!!! <3
Karácsony Múlt héten írtam az iskolaújságba egy cikket a karácsonyi vásárokról, a képkeresgetés és az információgyűjtés alatt pedig szépen elkapott a karácsonyi láz. Kedden már ki is tettem az alapvető díszeimet, nemsokára pedig fölkerül az ünnepi világítás is. Pénteken este fél kilenckor a Duna-parton villamosoztam végig, majd a Bartók Béla úton, és volt alkalmam szemügyre venni a karácsonyi díszkivilágítást... Csodaszép! Imádom Budapestet. Le is töltöttem pár karácsonyi nótát, hogy minden tekintetben ráhangolódjak az ünnepekre. A Love Actually / Igazából szerelem című filmből kettő dalt szereztem meg, az All I Want For Christmas, illetve Bill Nighy bohóckodását, de nem maradhatott le George Michael Last Christmas-a sem... Még van pár szám a listámon, de az egyéb ötleteket is szívesen várom! És a karácsonyi hangulat elkerülhetetlen része a Starbucks: ma végre már a Mammutban is megnyitott! Jövő héten suli után elmegyek és megiszok egy Gingerbread Lattét. :)
Sokan úgy tartják, hogy a magyar szinkron az egyik legjobb az egész világon. Nem tudom, hogy a magyarul nem beszélők mennyire tudják ezt megállapítani, de kétségtelen tény, hogy van sok kiemelkedő, átlagon felüli alkotás, amelyet itt, Magyarországon készítettek.
A magyar szinkronszínészek neveit sokan ismerik, hiszen a filmek, sorozatok kilencven százalékában fölolvassák, ismertetik a magyar hangok tulajdonosait. Az még annál is jobb, ha a neveket hanghoz is tudjuk kötni - én igyekszem minél több szinkronszínészt megismerni, és talán vagyok is annyira jártas ebben a témában, hogy kiválaszthassam az általam legkedvesebbnek vélt hangorgánumokat. Bár a fölsorolás listaszerűen fog történni, a sorrend jelen esetben sem érdekes.
- Fekete Ernő
Manapság egyike a legfelkapottabb szinkronszínészeknek, hiszen nem is akármilyen nagyágyúkat szólaltat meg; például Christian Bale-t, vagy Robert Downey Jr.-t.
- Hevér Gábor
Nem csak szinkron-, hanem filmszerepei miatt is híres, a mai magyar vígjátékok stáblistáján szinte mindig megtalálhatjuk a nevét. Főképp Leonardo DiCapriónak és Jason Biggs-nek kölcsönözte a hangját, de Bradley Cooper neve is fölfedezhető az általa megszólaltatott színészek között.
- Zámbori Soma
Főképp a sorozatok által ismerkedhetünk meg a nevével. Szinkronizálta a Psych - dilis detektívek főszereplőjét - James Roday -, A fiúk a klubból Michaeljét (Hal Sparks) vagy a Dokik (Scrubs) bolondos J.D.-jét.
- Crespo Rodrigo
Ő is főként a sorozatokban jeleskedik, hangját kölcsönözte a Döglött akták egyik színészének, Danny Pinónak és a Glee szexi spanyol tanárának, Matthew Morrisonnak.
- Lux Ádám
Bár több filmben Mel Gibson is az ő hangján szólal meg, manapság inkább a Mentalista Patrick Jane-jeként azonosítjuk be a hangját (Simon Baker), de a Szívek szállodája Christopherjét is is ő szinkronizálja.
Napjaink egyik legnagyobb visszatérő sztárszínésze, akinek bár a múltja korántsem makulátlan, bebizonyította, hogy a legmélyebb válságból is van kiút.
Sajnos csak a mai filmjeit láttam, szóval az elkövetkezendő pár sorban ezekről fogok írni. Kezdjük a Sherlock Holmes-szal, amit életemben először láttam tőle (2010. január), és igazából ott szerettem bele. Nagyon jól áll neki a humoros, szétszórt karakter, és bár ő sem az a hagyományos Sherlock Holmes, mint ahogy Jude Law sem a "megszokott" Watson, éppen ettől jó és újszerű a film és persze a történet. Szerencsére Guy Ritchie már forgatja a második részt, szóval még vár ránk egy újabb kaland. Aztán ott van a Vasember, a mai akciófilmek egyik legjobbika. Minden megvan benne, ami egy sikeres alkotáshoz szükségeltetik: egy humoros karakter, akit egy jóképű színész formál meg, bitang jó szereplőgárda, remek effektek, jó poénok. Ja és egy női főszereplő (Gwyneth Paltrow), akivel Tony Stark szerencsére csak a második részben jön össze. A Trópusi vihar fenomenálisra sikeredett. Talán a magyar szinkron az, ami még inkább dob a filmen, de már számtalanszor láttam, és irtóra bejön! Robertet a felismerhetetlenségig elmaszkírozták, szóval ha esztétikai élményre vágyunk a színésszel kapcsolatban, ne ez a DVD legyen az, amit este berakunk a DVD-lejátszóba. Na de a Terhes társaság... Pénteken tekintettem meg a barátnőimmel a moziban, és meg kell hagyni, Todd Philips remek vígjátékokat rendez. Sokan hasonlítgatják a Másnaposokhoz, de szerintem vonatkoztassunk el tőle. Talán nem olyan vicces, mint a rendező előző kasszasikere, de az biztos, hogy sokat lehet rajta nevetni, Zach Galifianakis irtó kretén, és Robert Downey Jr. nagyon dögös.
A közvetlen környezetemben élők kilencven százaléka bevallottan odáig van érte meg vissza, így további magyarázatra nem is szorul, miért is éppen ő a következő pasi.
Rengeteg filmszerep, többsége pedig kasszasiker. Azt is írhatnám, hogy a helyes kis pofikájának köszönhető, de akkor nem lenne igazam. Azért a remek kinézethez némi színészi tehetség is párosul, és akkor még finom voltam. Szerepelt az egyik top 20-as filmemben, A tehetséges Mr. Ripleyben, Matt Damonnal az oldalán. Oké, nem volt főszereplő, ráadásul a karaktere sem akárhogy jár pórul, de attól még irtó jó kis alkotásról van szó. Aztán ott van a 2003-as Hideghegy (amit én még mindig nem láttam...), vagy a körülbelül három évvel később készült Holiday, mely a vígjátékok egyik gyöngyszeme. Nem titok, hogy imádom a romantikus vígjátékokat, de ez az egyik legigényesebb! A mai szerepei közül is kettőt szeretnék kiemelni: az egyik a Doktor Parnassus és a képzelet birodalma, melyben az elhunyt Heath Ledger egyik helyettesítőjeként csodásan helytállt, a másik pedig a Sherlock Holmes. Utóbbiban Robert Downey Jr.-ral szórakoztatta a közönséget Dr. Watsonként. Érdekes, hogy Guy Ritchie mennyire átértelmezte Sir Arthur Conan Doyle világát: kíváncsi vagyok, hány rendező kérte volna föl Watson szerepére Mr. Jude Law-t - de tegyük hozzá, ez cseppet sem tűnik melléfogásnak.
Magánélet... Ahogyan Ralph Fiennes-nél, itt is le kell szögeznem, hogy képtelen vagyok minden egyes kalandját, megcsalását, kapcsolatát figyelemmel kísérni - lehetetlenség! Amilyen jóképű, olyannyira rosszfiú, és bár ez sokakat vonz, kétlem, hogy értelmes nő hosszabb távú kapcsolatot is ki tudna vele alakítani. Sienna Miller mindenesetre gőzerővel próbálkozik, miközben nemrégiben megszületett a férfi negyedik, és egy egyéjszakás kalandból származó gyereke. Ráadásul most fog megjelenni egy könyv, amelyben esetleg pár piszkos dolog, történés is elő fog kerülni a múltjából... Tény és való, hogy a fickó nem unalmas.
Öt nap. Öt koránkelés. Öt végigszenvedett nap. Egy magyar fakt és egy matek dolgozat. Felelések történelemből, magyarból, üzleti gazdaságtanból, közgázból, németből. Egy bábszínházas előadás. Két táncóra. Nyanyó szerdai ittalvása. Igen, ezeken kell túljutnunk, hogy végre őszi szünet lehessen!
Nem mondok semmi újat azzal, ha újfent közlöm, hogy nagyon nehéz ez az év. Örülök, hogy nem idén érettségizünk, különben lenne nemulass bőségesen, így azonban egy fokkal jobb a helyzetünk. Nagyon sok teendő van, kábé ki sem látszom belőlük, és minél több kötelezettségem van, annál inkább rakosgatom őket félre. Év elején fölírtam egy cetlire, hogy "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!". Ez egy nagyon okos kijelentés, de a szerzője a mondatba sajnos nem plántálta bele az akaraterőt és a kitartást. Arra is szükségem lenne!
Rossz dolgok: - kialvatlanság - a csütörtöki nyolc óra - felelések, dolgozatok - időhiány - osztályfőnökünk negatív megjegyzései - folytonos viták, áskálódások - kevés barátokkal töltött idő - rosszullétek
Mielőtt bárki kétségbeesne, hogy ez a lány mennyire pesszimistán szemléli az élet dolgait, felsorolnám a jó dolgokat is, amelyek ebben az időszakban körülvesznek! :)
- jól sikerült felelések, dolgozatok - táncórák - kellemes beszélgetések a húsz perces szünetben - Mario Gomez szuper teljesítménye (vagy egyáltalán csak a jelenléte a pályán/kezdőcsapatban) - dalolgatás, ami mindig jó kedvre derít - X Faktor :) - ősz, hideg, borús idő
Nagyon várom már az őszi szünetet, irtó régóta számolom már vissza a napokat. Az tartja bennem mindig a lelket, hogy ahogy eddig észrevettem, a hetek hamar elrepülnek (bár tény, hogy a hétvége is), így mire észbe kapok, már ki is csöngetnek péntek hetedik óráról. Azért is szörnyű ez az egész, mert az iskola mellett tényleg magánéletet élni sincs időm. Nem nézem a kedvenc sorozataimat, csak maximum ebéd közben, ki tudja mennyi ideje nem ültem le úgy filmet nézni, hogy csak arra koncentrálok, nem pedig valami hülye feladaton jár az eszem, és irtó régóta nem olvastam kedvtelésből könyvet... Tudom, hogy az őszi szünet sem lesz piskóta, de legalább a koránkelés egyik nagy dilemmáját letudom.
Bayern München. Nem mondom, hogy kikászálódtak a gödörből, de rettentő jó úton haladnak afelé, hogy kijussanak belőle. Először is, Gomez mintha szárnyakat növesztett volna (szó szerint, a pénteki HSV elleni meccsen berepült az egyik tévécsatorna kamerája elé, mikor is az ellenfél a levegőben meglökte őt), aztán annak ellenére, hogy rengeteg a hiányzó, elég meggyőző a teljesítményük. Oké, a mostani meccs egy nulla-nullás döntetlennel végződött, ennek ellenére azt mondom, hogy egy ilyen tartalékfelállásos Bayernnek ez egyáltalán nem rossz teljesítmény.
X Faktor. Most már kialakult a kedvencek és a nem kedvencek listája. Előbbibe tartozik Vastag Csaba, Király L. Norbert, Wolf Kati, Vastag Tamás és a Non Stop, utóbbiba Shodeinde Dorka, Janicsák Veca és a Summer Sisters. A többiek a "semlegesek". Bár azt hiszem, a tegnapi adásban szinte kivétel nélkül mindenki alulteljesített, azért akadtak jó produkciók is.
Időzítésből nem vagyok csillagos ötös (tegnap kellett volna megírnom Mario Gomezről azt a korábbi bejegyzést, tekintve, hogy szombaton három gólt vágott a Hannovernek, és még a mezét is lekapta örömében), de ha már így alakultak a dolgok, akkor írhatok végre az egyik kedvenc brit színészemről.
Ralph Fiennes. Rettentő tehetséges, és valami olyasfajta kisugárzása van, amelynek segítségével szinte bármit és bárkit hitelesen tud alakítani a vásznon. Karrierje nagyon sokszínű, már ami a filmeket illeti, vígjátékban, drámában, fantasyben, történelmi filmben egyaránt szerepelt. Leghíresebb filmjei közé tartozik a Schindler listája, Az angol beteg (aminek még ráadásul magyar vonatkozása is van), az Üvöltő szelek, az Álmomban már láttalak, vagy manapság a Harry Potter, illetve A bombák földjén. Én még másik két filmjét is kiemelném, az Anyegint és A felolvasót. Utóbbiról már ejtettem néhány szót egy korábbi írásomban, és csak megerősíteni tudom mindazt, amit akkor megfogalmaztam. Tetszett, mert kissé más szemszögből mutatta be a történelmi eseményeket, és ezáltal még inkább közelebb vitte az emberekhez a történetet.
Ha már Ralph Fiennes, akkor ahhoz nem férhet kétség, hogy szót kell ejteni a magánéletéről is. Bár nem vagyok naprakész, ami a különféle viszonyait illeti, azt biztosan tudom róla, hogy nem meghazudtolva kinézetét és sármját, több kapcsolata is volt már, hol tartós, hol kevésbé. Második házasságáért fölrúgta az előzőt, és bár a második feleségével 11 évig volt együtt, a kapcsolat mégsem volt annyira harmonikus: mint köztudott, a férfi megcsalta a nála jóval idősebb színésznőt, több alkalommal is, majd miután ez kiderült, Ralph kifejezte válási szándékát is. Igazából ez az a pont, ami után elvesztettem a fonalat, de ami bizonyos, hogy több viszonya is volt, állandó barátnő nem igazán bukkant föl a láthatáron.
Engem is elért a láz. Minden ilyen tehetségkutató műsor kezdetén megfogadom, hogy nem kezdem el nézni, mert csak időpocsékolás, de nem vagyok rá képes! Úgy látszik, nekem ez a tudatalatti fétisem. :D
Ha már a kezdetek kezdetétől figyelemmel követem az eseményeket, és Alexa ilyen szépen megfogalmazta felém a kérését, írok egy kicsit erről a műsorról.
Sokan vádolják azzal az X-Faktort, hogy megrendezett, minden előre eltervezett. És ha igen? Engem nem zavar. Nekem a hang és a személyiség a fontos, minden egyéb csak körítés és feszültségkeltés, és showműsorról beszélünk, szóval hozzátartozik. Jó pár tehetségkutató műsort néztem végig, ebből a szempontból egyik sem különbözik a másiktól.
Négy csapat alakult ki a legjobb 24, illetve tegnap óta már 12 versenyzőből. Először is ott van a Keresztes Ildikó által mentorált fiúk csapata. Ebből a hármasból úgy gondolom, mindhárman megérdemelték a továbbjutást, bár "Demjén Rózsit" kicsit sajnáltam, nagyon szép a hangja. :) Malek Miklós (aki számomra a legszimpatikusabb zsűritag és mentor) is rettentő jó érzékkel választotta ki a hatból a három élő műsoros csapatát, én is rájuk voksoltam, szóval bejöttek a tippek. A Nonstop nagyon tetszetős dolgot csinál, szerintem rájuk érdemes lesz még odafigyelni. A kedvenc csapatom Nagy Feróé, bár valószínűleg azért, mert a 25 év felettiek között van Vastag Csaba! Oké, külsőleg sem elhanyagolható jelenség, de annyira érdekes és gyönyörű a hangja... Nagyon szeretem hallgatni. Innen a Wolf Katit is rettentően bírom, a színpadi mozgása zseniális, és nagyon jófejnek tűnik így a képernyőn keresztül. A lányok csapatából nincs kedvencem, egyikük sem áll közel a szívemhez.
Mindenesetre kíváncsian várom az első élő műsort szombaton. :)
Igen, végre ő is sorra került! Alexa külön kérésére most vele foglalkozom, bár eddig is akadtak bejegyzéseim, amelyekben áradoztam róla.
Három "rendszeres" olvasómról tudok, ők pedig bizonyára tisztában vannak a homoszexuálisok iránti tudatalatti vonzalmammal. NPH is szerepel a listámon (majd egyszer nyilvánosságra hozom a listámat, nagyon érdekes), mert mint köztudott, ez a csodálatos színész/énekes meleg. A legtöbb ember, aki figyelemmel követi az Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother) című sorozatot, biztosan Barney Stinsont kedveli a legjobban az öt főszereplő közül, és kétségtelen tény, hogy NPH kiválóan játssza a nőfaló szerepét. Én például el sem akartam hinni, hogy a valóságban már irányultságú - mert sajnos elkövettem azt a hibát, mint a legtöbb ember, hogy egy kalap alá vettem a színészt és az általa alakított karaktert. Ezt nem szabad!!! Már dolgozom ezen a problémámon úgy általánosságban, de még nem ígérhetek semmit.
Nemrégiben, úgy pár hónappal ezelőtt kapcsolgattam a tévét, és a Cinemaxon ragadtam, ahol is egy nagyon régi filmet vetítettek, amelyben NPH is szerepelt. Iszonyú fiatal volt, de már akkor is megmutatta hatalmas tehetségét. Mostanra már lebonyolított egy Oscar-díjátadót is többek között, és Amerika legnépszerűbb sorozatszínészei között tartják számon. A Glee első évadában is vendégszerepelt egy epizód erejéig, amiért megkapta az Emmy-díjat is - szóval elismerésben sincs hiánya. Csodálatos hangja van, jelenleg pedig egy musicalen dolgozik, amelyben többek között Lewis Hamilton barátnője, Nicole Scherzinger és Vanessa Hudgens is játszani fog.
Magánélet. Nagyon régóta jár együtt David Burtkával, aki szintén szerepel/t az Így jártam anyátokkalban (Scooter), és véleményem szerint ők az USA legdögösebb párja.
Ne feledjétek, október 13-a Öltözz ki-nap, az egész világon!
Hogy mostanság miért adok angol címet a bejegyzéseimnek? Tudom, ez manapság a módi, mindenki elangolosodik, vagy inkább elamerikaiasodik, és igyekszik menőnek látszani azzal, hogy nem magyarul beszél vagy ír. Nálam jelen esetben csak annyiról van szó, hogy elkezdtem az EMELT SZINTŰ (??!!) angol érettségire való fölkészülést, és mindig megpróbálok találni valami hangzatos, illő címet a bejegyzésemhez, angolul - ezzel is bővítve a szókincsemet, vagy ha azt nem is, legalább megjegyzek dolgokat.
Megragadni a lehetőségeket. Miért is ez a cím? Azt hiszem, azért, mert bár még a nyáron elhatároztam, hogy semmibe sem vágok bele, ami plusz terhet jelent az iskola és az MCC mellett, szeptember 1-jén ezen döntésem pálfordulatot vett. Történt ugyanis az évnyitó napján, hogy osztályfőnökünk megkérdezte, ki az, aki részt szeretne venni az iskolaújság szerkesztői bizottságában. Agykerekeim eme fölvetésre bőszen forogni kezdtek - elvállaljam, ne vállaljam? Végül a tanárnő egy "Enikő, nem szeretnéd?" kérdéssel rásegített az előbbi opcióra, így jelentkeztem. Ez a hatáskör ma már ott tart, hogy én vagyok a főszerkesztő! A másik ilyen dolog, hogy segítek a filmklub szervezésében is, illetve föliratkoztam német OKTV-re... De nem, nem vállalok plusz terheket. :)
Igazából kezdem nem is bánni a dolgot. Jóllehet hétközben másra nincs is időm, mégis, legalább lefoglalom magam és nem unatkozom - bár azért jó lenne néha csak úgy Tudorokat nézni... :D
Karácsony, téli szünet. Úgy néz ki, mégsem Stuttgartban töltjük az ünnepeket. Én őszintén szólva jobban örülök neki, mert a téli szünet nálam mindig arról szól, hogy két hétig sütit zabálva és sprite-ot vedelve olvasok és filmet nézek fölváltva. Szeretem, hogy itthon ülhetek, a szépen földíszített szobámban, néha kicsit kimozdulni egy mozira vagy egy sétára... Stuttgart helyett azonban édesanyámnak fölvetettem egy bécsi kiruccanás ötletét, ami úgy tűnik, megvalósítható, jutányos áron! Én voltam már az osztrák fővárosban, ő még nem, és beszélem a nyelvet, így anya tökéletesem rám bízza magát, és csak akkor fog előhuzakodni szerény angol tudásával, ha elérkezettnek látja rá az időt. Mindenesetre én örülnék neki, ha meglátogatnánk a karácsonyi vásárt, biztosan nagyon hangulatos és szép.
Elkezdődött az október. Ez most már tényleg a kedvenc időszakom. Igyekszem minden egyes percét élvezni... Most sokan biztosan elvetemültnek tartanak, de még szerencse, hogy nem minden ember egyforma. Kicsivel több mint három hét múlva kezdődik az őszi szünet, aztán jön a Halloween, amire már föl is készültem - már ami a szobadekorációt illeti. Köszönet illeti Pattit, aki a díszítés 80 %-ának beszerzési feladatait végezte, de nem elhanyagolható a cuccok postai úton való eljuttatása sem. Ezúton is szeretném neki hálámat kifejezni! Ezeken kívül még egy szalvétatechnikát kép díszíti a falamat, amit még tavaly készítettem, és szerintem nagyon jól sikerült. Egy drakulát, vámpírt vagy hasonló dolgot ábrázol a kép, egy halloweeni tökkel a kezében, denevérekkel a háttérben. Szerintem nagyon misztikus. :) Képeket majd fölteszek, ha végre sikerül rendet tenni a szobámban.
Ezt a bejegyzést a pár nap múlva születésnapját ünneplő Beának ajánlanám, akinek külön kérésére írtam meg a rovat ezen részét (gyorsan tegyük hozzá, hogy előbb-utóbb sort kerítettem volna rá).
Szerintem aki az elmúlt másfél-két évben figyelemmel követte a hollywoodi vígjátékokat, annak nem kell megerőltetnie magát, ha emlékezni akar erre a pasira. Jelenleg a filmgyártás fővárosának egyik legfelkapottabb színésze, sorra csapnak le rá a filmrendezők, hogy szerződtessék - hiszen a neve egyet jelent a kasszasikerrel (na jó, egy kivételt talán tudok említeni - All About Steve - , de végtére is, ez az írás a pozitívumok kiemeléséről szól). Csak néhány film, amelyben mostanság szerepelt: Nem kellesz eléggé (He's just not that into you), Másnaposok (The Hangover), A szupercsapat (The A-Team) vagy éppen a Valentin nap (Valentine's Day).
A magánéletét tekintve teljesen átlagos férfiról van szó. Volt egy házassága, aminek hamar vége szakadt, azóta pedig hosszabb-rövidebb kapcsolatokkal büszkélkedhet. Jelenleg az Oscar-díjas Zellweger kisasszonnyal alkotnak egy párt - hiszen az köztudott a színészről, hogy vonzódik a nálánál idősebb nőkhöz. Köze volt többek között Jennifer Anistonhoz is, bár a viszonyt Brad tagadta. A Jóbarátok sztárja túl sokat képzelt bele a kapcsolatukba, vagy Brad a hunyó? Ezt mindenki döntse el maga. Az azonban cseppet sem kétséges, hogy Mr Cooper irtó jóképű.
Van, amin ez a szépfiú sem tud segíteni 15 perc alatt. Bayern - Mainz 1:2. Fölösleges megmagyarázni, olyan vereség ez, amit egyszerűen lehetetlen. Semmi sem jön össze a münchenieknek. Ha véletlenül valami mégis (lásd a hétközi fordulót, ahol a Hoffenheim ellen győzedelmeskedtünk), azt duplán kapják vissza (lásd a mai vereséget).
Massa mért kör nélkül zárta a mai szingapúri időmérő edzést. Nem láttam a meccs miatt a Forma 1-et, de talán jobb is...
A tegnapi nap folyamán beszereztem egy Audrey Hepburn-fölsőt a Jeans Clubból, igen tetszetős darab. Apa szerint nekem a hatvanas években kéne élnem. Nem bánnám, de jó ez így nekem.
Van egy dolog, ami rettentően foglalkoztat csütörtök este óta, és amit nem igazán osztottam meg senkivel sem (kivéve Pattit). Itt sem kívánom részletezni a problémámat, csak ha valakit rettentően érdekel (amit kétlek). Mindenesetre azt a kérdést próbálom megválaszolni , hogy hogyan mondjunk nemet valakinek anélkül, hogy megbántanánk az illetőt. Gondolom, mindenki került más hasonló helyzetbe az élete során. Én is, bár most ez kissé más szituáció. Nemet mondani mindig is nehezemre esett... Tudom, hogy meg kell tanulni jól kezelni az ilyet, ezért ha valaki el tud látni valamiféle remekbe szabott tanáccsal, ne szégyenlősködjön.
ményem szerint ő tipikusan az a srác, akit névről sokan nem tudnak beazonosítani. Pedig biztosan láttuk már valahol. Nagyon ismerősen cseng a neve...
eggel kilenckor fölkeltem, rendbe szedtem magam és belemerültem az előkészületekbe. Kitakarítottam a szobámat, befejeztem a sütimet (créme brulée), 
aztán, ha már mégiscsak szünet van, megnéztem a Római vakációt. Imádom 
a könyv, ami megváltoztathatja az életről kialakított képemet. Ahogyan Mickey leírja, ő egy burokban élt, egészen addig, amíg fény nem derült a betegségére. Úgy gondolom, én is, sőt nagyon sokan ebben a világban burokban élünk, és hogyha az kipukkad, általában nagyon fáj. Nem mindig pukkad ki, de általános tény, hogy az életben vannak csalódások, nehézségek, problémák. Michael lehet a példa mindenki számára. Ő tényleg megjárta a poklot. Volt szegény, nincstelen, megélte karrierje kisebbfajta válságát, volt alkoholista... De mindenen tudott változtatni. Ő az én gyermekkori hősöm is valamilyen szinten. Elsős koromban az akkori két legjobb barátnőmmel az osztályból, mikor a napközit az udvaron töltöttük, folyton a Vissza a jövőbe egyes jeleneteit játszottuk el. Imádom a trilógiát, minden évben legalább egyszer megnézem, kívülről fújom. Ez nálam amolyan rituálé. Sokáig nem tudtam semmit Michaelről, de úgy három és fél évvel ezelőtt elkezdett érdekelni, mi lehet vele. Azóta mindig lesem a filmjeit a tévében, minden létező cikket elolvastam róla, láttam a róla készült dokumentumfilmeket, a vele készített interjúkat, reklámfilmjeit, mai tévés szerepléseit (Scrubs - Dokik, The Good Wife - A férjem védelmében), most pedig végre elolvashatom a könyvét. Imádnivaló egy ember lehet! Minden tiszteletem az övé.
y másik filmet is, a címe Édentől keletre, James Deannel a főszerepben. 1955-ös film, szóval úgy sejtem, a mai fiatalok többsége nincs tisztában se a filmmel, se 
Ő is főként a sorozatokban jeleskedik, hangját kölcsönözte a Döglött akták egyik színészének, Danny Pinónak és a Glee szexi spanyol tanárának, Matthew Morrisonnak.
Bár több filmben Mel Gibson is az ő hangján szólal meg, manapság inkább a Mentalista Patrick Jane-jeként azonosítjuk be a hangját (Simon Baker), de a Szívek szállodája Christopherjét is is ő szinkronizálja.
n, éppen ettől jó és újszerű a film és persze a történet. Szerencsére Guy Ritchie már forgatja a második részt, szóval még vár ránk egy újabb kaland. Aztán ott van a 
pedig kasszasiker. Azt is írhatnám, hogy a helyes kis pofikájának köszönhető, de akkor nem lenne igazam. Azért a remek kinézethez némi színészi tehetség is párosul, és akkor még finom voltam. Szerepelt az egyik top 20-as filmemben, A tehetséges Mr. Ripleyben, Matt Damonnal az oldalán. Oké, nem volt főszereplő, ráadásul a karaktere sem akárhogy jár pórul, de attól még irtó jó kis alkotásról van szó. Aztán ott van a 2003-as Hideghegy (amit én még mindig nem láttam...), vagy a körülbelül három évvel később készült Holiday, mely a vígjátékok egyik gyöngyszeme. Nem titok, hogy imádom a romantikus vígjátékokat, de ez az egyik legigényesebb! A mai szerepei közül is kettőt szeretnék kiemelni: az egyik a Doktor Parnassus és a képzelet birodalma, melyben az elhunyt Heath Ledger egyik helyettesítőjeként csodásan helytállt, a másik pedig a Sherlock Holmes. Utóbbiban Robert Downey Jr.-ral szórakoztatta a közönséget Dr. Watsonként. Érdekes, hogy Guy Ritchie mennyire átértelmezte Sir Arthur Conan Doyle világát: kíváncsi vagyok, hány rendező kérte volna föl Watson szerepére Mr. Jude Law-t - de tegyük hozzá, ez cseppet sem tűnik melléfogásnak.
Ralph Fiennes. Rettentő tehetséges, és valami olyasfajta kisugárzása van, amelynek segítségével szinte bármit és bárkit hitelesen tud alakítani a vásznon. Karrierje nagyon sokszínű, már ami a filmeket illeti, vígjátékban, drámában, fantasyben, történelmi filmben egyaránt szerepelt. Leghíresebb filmjei közé tartozik a Schindler listája, Az angol beteg (aminek még ráadásul magyar vonatkozása is van), az Üvöltő szelek, az Álmomban már láttalak, vagy manapság a Harry Potter, illetve A bombák földjén. Én még másik két filmjét is kiemelném, az Anyegint és A felolvasót. Utóbbiról már ejtettem néhány szót egy korábbi írásomban, és csak megerősíteni tudom mindazt, amit akkor megfogalmaztam. Tetszett, mert kissé más szemszögből mutatta be a történelmi eseményeket, és ezáltal még inkább köz
elebb vitte az emberekhez a történetet.
zsűritag és mentor) is rettentő jó érzékkel választotta ki a hatból a három élő műsoros csapatát, én is rájuk voksoltam, szóval bejöttek a tippek. A Nonstop nagyon tetszetős dolgot csinál, szerintem rájuk érdemes lesz még odafigyelni. A kedvenc csapatom Nagy Feróé, bár valószínűleg azért, mert a 25 év felettiek között van 
sságra hozom a listámat, nagyon érdekes), mert mint köztudott, ez a csodálatos színész/énekes meleg. A legtöbb ember, aki figyelemmel követi az Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother) című sorozatot, biztosan Barney Stinsont kedveli a legjobban az öt főszereplő közül, és kétségtelen tény, hogy NPH kiválóan játssza a nőfaló szerepét. Én például el sem akartam hinni, hogy a valóságban már irányultságú - mert sajnos elkövettem azt a hibát, mint a legtöbb ember, hogy egy kalap alá vettem a színészt és az általa alakított karaktert. Ezt nem szabad!!! Már dolgozom ezen a problémámon úgy általánosságban, de még nem ígérhetek semmit. 
tam a tévét, és a Cinemaxon ragadtam, ahol is egy nagyon régi filmet vetítettek, amelyben NPH is szerepelt. Iszonyú fiatal vol
A magánéletét tekintve teljesen átlagos férfiról van szó. Volt egy házassága, aminek hamar vége szakadt, azóta pedig hosszabb-rövidebb kapcsolatokkal büszkélkedhet. Jelenleg az Oscar-díjas Zellweger kisasszonnyal alkotnak egy párt - hiszen az köztudott a színészről, hogy vonzódik a nálánál idősebb nőkhöz. Köze volt többek között Jennife
